IV. A történelmi Tarpa
1. Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)
Rákóczi Ferenc (1676-1735):
Apja I. Rákóczi Ferenc, anyja Zrínyi Ilona, nevelője Thököly Imre. Első osztályú nevelést kapott, egész Európát bejárta és tanulmányutakat folytatott.
A törökök kiűzése után a bécsi kormány intézkedései súlyosan sértették a magyar társadalom különböző rétegeit. 1703-ban a parasztok, a szélnek eresztett végvári katonák, valamint Thököly kurucai a Tiszaháton felkeltek a habsburgok ellen. A felkelés, mozgalmuk vezetésére hazahívták a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet. A kuruc sereg az első években – midőn a császári erők zöme a spanyol örökösödési háborúban volt lekötve – ellenőrzése alá vonta az ország területének nagy részét. A felkelőkhöz egyre nagyobb számban csatlakoztak nemesek, sőt arisztokraták is. A felkelők 1705-ben a Szécsénybe összehívott országgyűlésén rendi szövetséget, úgynevezett konföderációt hoztak létre, Rákóczit pedig vezérlő fejedelemmé választották. 1707-ben az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg ház trónfosztását. A kuruc sereg zömét a bujdosókból, parasztokból összeverődött, kiképzetlen, rosszul felszerelt irreguláris csapatok alkották, amelyek időnként bravúros rajtaütéseket hajtottak végre, de gyakorlatilag egyetlen nagyobb ütközetet sem tudtak megnyerni. Rákóczi 1703-ban a harcoló jobbágyokat és családtagjaikat felmentette a földesúri szolgáltatások alól, majd 1708-ban a mindvégig kitartóknak a végleges hajdúszabadságot is megígérte, ezt viszont, az adózásra is rászorított nemesség, rossz néven vette. E társadalmi ellentétek bomlasztották a kuruc sereget, amely 1708-ban Trencsénnél, 1710-ben Romhánynál súlyos vereséget szenvedett. A reménytelenné vált küzdelmet 1711-ben a Pálffy János királyi tábornok és Károlyi Sándor kuruc generális által megkötött szatmári béke zárta le. (Katus László összeállítása –Wikipédia)
2. Bajcsy Zsilinszky Endre az antifasiszta ellenálló
1944. december 24-én végezték ki a nyilasok Sopronkőhidán Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus-publicistát, a második világháború alatti antifasiszta mozgalom egyik legjelentősebb alakját. Bajcsy-Zsilinszky mártíromsága előtt hosszú utat tett meg a politikában, ugyanis a szélsőjobboldali radikalizmustól, a fajvédelem eszméjétől indulva jutott el a polgári ellenzékiek álláspontjáig.
A politikus 1886-ban, Szarvason, dr. Zsilinszky Endre földbirtokos és gimnáziumi tanár gyermekeként látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban folytatta, színjeles érettségije után pedig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre felvételizett. Itt töltött évei alatt ösztöndíjat nyert Lipcsébe és Heidelbergbe, majd 1908-ban előbb államtudományból, később jogtudományból is doktorátust szerzett. Zsilinszky tanulmányai befejeztével katonai szolgálatra jelentkezett, 1910-ben tartalékos tiszt lett, később pedig ügyvédjelöltként dolgozott, majd – 1912-től – köztisztviselőként helyezkedett el Árva vármegyében. Az első világháború előtti éveket ugyanakkor beárnyékolta egy szörnyű gyilkosság, melyet a férfi – máig tisztázatlan körülmények között – öccsével, Gáborral együtt követett el. A történetnek több verziója van: az egyik, hogy Áchim L. András parasztpárti politikus bíráló cikket írt idősebb Zsilinszky Endréről, a másik, hogy Áchim megjegyzést tett a csabai piactéren a Zsilinszky lányra. Ezért a két testvér felkereste őt békéscsabai lakásán; a szóváltás végül tettlegességig fajult, mire a Endre az öccse védelmében lelőtte Áchimot. A Zsilinszky-fivéreket végül felmentették a gyilkosság vádja alól. Az ügy pikantériája, hogy Endrét születése után az áldozat rokona Áchim pap keresztelte meg. Az 1914 nyarán kirobbanó világháborúban Zsilinszky több éven át harcolt a Monarchia zászlaja alatt. Előbb a szerb, majd az olasz, 1916-tól pedig az orosz hadszíntérre került, ahol ebben az évben súlyosan meg is sebesült. Hősiességéért 1915-ben vitézi címet nyert, ennek alkalmából bővítette ki vezetéknevét az édesanyjától származó Bajcsy előtaggal. A háború után Zsilinszky visszatért Budapestre, Gömbös Gyula mellett tevékeny részt vállalt a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) megszervezésében, majd csatlakozott a szegedi ellenforradalmi kormányhoz. Zsilinszkyt 1922-ben, az Egységes Párt színeiben nemzetgyűlési képviselőnek választották, a bethleni konszolidációt jobbról bíráló publicista azonban hamarosan követte az ellenzékbe vonuló Gömbös Gyulát.
Miután Gömbös a fajvédőkkel testületileg visszalépett az Egységes Pártba, Bajcsy-Zsilinszky a „másik irányba” indult el, vagyis a mérsékelt ellenzék – például a népiek – felé tájékozódott. 1930–31 során aztán megszületett Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja, mely 1936-ban fuzionált Eckhardt Független Kisgazdapártjával; az újságíró ebben az évtizedben a Szabadság, majd a Független Magyarország hasábjain hirdette nézeteit, melyek fókuszpontjában a nemzetiszocialista Németország ideológiájának elutasítása állt. A politikus 1939-ben, kisgazda színekben lett ismét az országgyűlés tagja, ötéves mandátuma alatt pedig az antifasiszta ellenzék vezéralakjává nőtt: a sajtóban és felszólalásaiban határozottan ellenezte az egyoldalú németbarát politikát, ehelyett sokkal inkább a Duna-völgyi kis népek összefogásának szükségszerűségére igyekezett felhívni képviselőtársai figyelmét. Bajcsy-Zsilinszky Endrének komoly érdemei voltak a Jugoszláviával kötött örök barátsági egyezmény tető alá hozásában, miután 1940 során több alkalommal is látogatást tett Belgrádban. A világháborúba való belépést végül az ő erőfeszítései sem tudták megakadályozni, a publicista azonban a későbbiekben sem adta fel eszméit. 1941 karácsonyán ő is részt vett a Népszava híres különszámának szerkesztésében, a következő évben pedig főszerepet játszott a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalapításában és a március 15-i antifasiszta tüntetés megszervezésében is. Az 1942 januárjában végrehajtott újvidéki mészárlást követően Bajcsy-Zsilinszky Endre a Parlamentben követelte a gyalázatos incidens kivizsgálását és a vétkesek bíróság elé állítását.
Politikusi tevékenysége és a Szabad Szó című lapban közzétett gondolatai nyomán Bajcsy-Zsilinszky Endre korán a Gestapo figyelmének középpontjába került, így, miután az ország 1944. március 19-én német megszállás alá került, az elsők között volt, akiket a nácik „megkerestek.” Az újságíró mindazonáltal nem rémült meg, fegyverrel fogadta a katonákat, akik tűzpárbajban megsebesítették, majd több hónapra fogságba hurcolták őt. Bajcsy-Zsilinszky csak október 11-én, a kiugrást előkészítő Lakatos-kormány kérésére került szabadlábra, féléves fogsága ellenére pedig a korábbinál is bátrabban fogott bele az antifasiszta ellenállás megszervezésébe. Miután a kiugrási kísérlet októberben elbukott, és Szálasi Ferenc átvette a hatalmat, a publicista elvállalta a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökségét és a fegyveres ellenállás megszervezését, azonban árulás következtében a hungarista Számonkérő Szék november 23-án elfogta, és előbb a Margit körúton, majd Sopronkőhidán őrizte. Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki politikai karrierje során – sokakkal ellentétben – a szélsőjobboldali radikalizmustól jutott el a nácizmus feltétlen elutasításáig, a nyilasok 1944. december 23-án kötél általi halálra ítélték, másnap pedig a sopronkőhidai börtönben fel is akasztották. A németek kiűzése után a politikust – végakaratának megfelelően – választókörzetében, Tarpán helyezték végső nyugalomra, mint a náci borzalmak elleni küzdelem mártírját. Bajcsy-Zsilinszky aztán a későbbi évtizedekben az antifasiszta mozgalom emblematikus alakja lett, akinek tiszteletére számos közterületet és közintézményt neveztek el. (Tarján Tamás)
1944. december 24. Reggel 8 óra. Vezetik a vesztőhelyre. Az egyik cellában raboskodó Jávor Pál, a híres színész így szól társainak: "Most végzik ki Bandi bácsit, mondjuk el a Miatyánkot!"
A kivégzést három önként jelentkező őrosztagbeli katona vállalta 25-25 pengőért. Dr. Aranyi Sándor orvos százados, aki jelen volt a kivégzésnél, számol be arról, hogy amikor összekötözött kézzel Zsilinszkyt a bitófához vezették, hangosan felkiáltott: "Istennek két szeme van, mindent lát. Éljen Magyarország!"
Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 125. emlékére
2011 Karácsonya előtt 21-én, dr. Demeter László barátommal és dr. Dezső István állatorvossal a Szarvasi Baráti Kör elnökével utaztam Tarpára, ahol Szécsi Szabolcs Polgármester meghívására Bajcsy Zsilinszky Emlékülésen vettünk részt.
Balról: Német István református lelkész, Szécsi Szabolcs Tarpa polgármetere, dr.Albel Andor és dr. Demeter Lászlóval Szarvas város volt polgármesterével, az Emlékülés előadójával
Eldőlt a sokat vitatott Bajcsy-Zsilinszky Endre-szobor sorsa. A két mozdulat közé szorult - se nem ülő, se nem álló alakot - a rendszerváltást követően egyetlen politikai csoport sem kívánta elmozdítani, így egészen 1997-ig állhatott helyén, az Erzsébet téren. A Bajcsy-Zsilinszky szobor története a megrendeléstől a kivitelezésig kemény politikai érdekek nyomán alakult. A rendezetlen autóparkoló tőszomszédságában békésen álló műemléket az új Nemzeti Színház építési munkái - egész pontosan egy nagy keresztmetszetű víznyomócső - miatt bontották végül is el. Miután az újbóli elhelyezésében az alkotónak, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságnak, a Budapest Galériának és a főváros tulajdonosi bizottságának is egyet kell értenie, a döntés elhúzódott.
Nemrégiben a főváros a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpa község mellett döntött, ahol Bajcsy-Zsilinszky országgyűlési képviselő volt, s végakaratának megfelelően itt is temették el.
Az ülés előtt bejártuk a falut, megnéztük a határ felé eső végén Mező –Tarpát (amit most nem így hívnak, így nem is ismerik ma), ott a Baksa tanyát a régi uradalmi birtokot és kúriát, ahol apánk 1914 május 14-én megszületett és beszélni, járni tanult. (Anna - Anci nevű húga is itt született 1915-ben.)
| Előző (III.) rész |  |
| |  |
Folytatás (V. rész): Dombiratos majd Kunágota » |
