III. Nagykárolyi Károlyiak
Az előzőek okán teszek egy történelmi, földrajzi és gazdasági kitekintést a Károlyi családra. Károlyi Mihály a nagykárolyi vár átalakítója (1592), báró (1609), és Szatmár vármegye főispánja (1618). Báró Károlyi Mihály fia báró Károlyi László, erős végvárrá alakítatja át a nagykárolyi várat és haláláig Szatmár vármegye főispánja. Egyetlen felnőttkort megért gyermeke Károlyi Sándor kuruc generális, Szatmár megye főispánja, „a nagy telepítő”, a grófi cím elnyerője (1712). Fia gróf Károlyi Ferenc huszárezred parancsnok, főispán, a nagykárolyi nyomda és az első gyógyszertár megalapítója.
A kuruc generális unokája gróf Károlyi Antal, ezredes, a bécsi testőrség kapitánya, főispán, templomépítő. (Itt megjegyzem, ha igaz a Gyula nagybácsink által jegyzett legenda, miszerint, egy Albel szolgált ekkortájt kapitányi rangban a bécsi testőrségben, és kapta a Ritter von Klosterneuburgi előnevet, akkor már Gyula nagyapánk előtt megismerkedtünk a Károlyiakkal.)
Gróf Károlyi Antal egyetlen fia Károlyi József, lebontatja Nagykárolyban a várat és helyébe egy barokk palotát épített, és ő vezette Szatmár vármegye csapatát a Napóleon elleni győri csatába.
Gróf Károlyi Józsefnek három fia éli meg a felnőttkort: György, Lajos és István. Közülük, mi Károlyi György leszármazási ágával folytatjuk, mert a nagykárolyi birtokrészt ez az ág örökli. Gróf Károlyi György, főispán, reformpolitikus, koronaőr, MTA alapító tagja, a nagykárolyi kórház megalapítója. Károlyi György fiai közül (Viktor, Tibor, Gábor, Gyula és István) Istvánnal, Tiborral és Gyulával foglalkozunk a továbbiakban. A szatmári birtokokat István nevű fia örökli, aki 1892-1895 között egy lovagvárrá alakítja át a barokk palotát. Nincsenek fiú utódai, a birtokot Tibor testvére örökli. Gróf Károlyi Tibor az Ecsedi-láp lecsapoló társaság elnöke, unokája gróf Károlyi Gyula, Horthy Paulett férje, míg lányunokája Consuello ifj. Horthy Miklós felesége.
Károlyi György, Gyula nevű fiának első házasságából született gróf Károlyi Mihály (a Vörös gróf), második házasságából gróf Károlyi József, aki elkíséri az utolsó magyar királyt (IV. Károlyt) Madeirára.
Az egész országot átfogó, csaknem félmillió holdnyi Károlyi-birtokokat három felügyelőség köré szervezték: nagykárolyi (Szatmár m.), az alföldi és a surány-megyeri (Nyitra m.). A felügyelőségnek alárendelve 14 birtokkerület működött. A nagykárolyi felügyelőséghez tartozott maga Nagykároly, Kéc (Bihar m.), Fehérgyarmat (Szatmár m.), Nyírbátor (Szabolcs m.), Misztótfalu (Szatmár m.), Salánk (Ugocsa m.), Nagymuzsaj (Bereg m.) és Füzér-Radvány (Abaúj m.). Alföldi birtokok néven: Csongrád, Hódmezővásárhely és Orosháza szerepeltek.
Sándor gróf emlékét az újpestiek is kegyelettel ápolják, mert sokat köszönhet neki a város. Templom és gyermekmenhely, infrastruktúra és közegészségügy egyaránt az õ bőkezű adományainak köszönhette fejlődését. 1863-ban Károlyi Sándor, akinek a birtokához Újpest is tartozott, javasolta a lóvasút kiépítését. Később ő alapította meg a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot. Az első lóvasúti kocsik 1866. július 30-án indultak el, másnaptól már menetrend szerint közlekedtek a járművek a Széna (ma: Kálvin) tér és Újpest Városkapu között. Hat évvel később lóvasúti vonal létesült Újpest és Rákospalota között, amelyet a szintén a Károlyi gróf érdekeltségébe tartozó Újpest-rákospalotai Lóvonatú Vaspálya Rt. üzemeltetett. (Ismét egy családi vonatkozás: - Ezekben az években kerülnek Újpestre a Schmeltzerek, és lesznek később rokonaink, amikor Craiovában Caselli Ernesto feleségül veszi Schmeltzer Alexandriát, Alexandria az anyai dédanyánk 1914 tavaszán tüdőbetegen visszatért Újpestre, itt a Tüdőkórházban kezelik, és itt temetik el a Kolera Temetőben.)
Károlyi Sándor gróf 1831. november 10-én született Pesten, a család Zöldfa (ma: Veres Pálné) utcai palotájában. A korábban aulikus főúri család a kibontakozó reformmozgalom híve lett. Apja és nagybátyja, György (1802-77) támogatta a liberális reformokat, a polgárosodás ügyét. Az ifjú Sándor gróf a fóti birtokon töltötte gyermekéveit. 1848 tavaszán, a forradalom kitörésekor iskolai tanulmányait a piarista gimnáziumban folytatta. Alig volt 18 éves, amikor beállt a honvédseregbe, mégpedig az apa által felállított Károlyi-huszárezredbe. A harcok során Károlyi Sándor a komáromi várba került, ahol főhadnagyi rangban Klapka György mellett küzdött. A várerőd feladása után Franciaországba távozott. Az ötéves emigráció alatt ismerkedett meg a haladó szellemű francia gondolkodók, különösképpen Le Play szociológus nézeteivel. Le Play, a modern szociálpolitika elméleti megalapozója a munkásjólét megteremtésének, a társadalmi feszültségek feloldásának és kiegyenlítésének egyik korai hangoztatója volt.
Az emigráció Károlyi Sándor gróf számára 1854-ben, a Ferenc József császár által meghirdetett amnesztiával ért véget. Károlyi Sándor közéleti tevékenységének legfőbb területe az agráriusok politikai törekvéseivel szorosan összekapcsolódó magyarországi szövetkezeti mozgalom kibontakoztatása volt. Károlyi Sándor szövetkezeti koncepciójában a mezőgazdaság általános érdekeit összekapcsolta a földbirtokosság érdekeivel. E politikával ugyanakkor a kisbirtokos parasztság növekvõ szociális gondjainak megoldását is elérhetőnek vélte.
A mozgalom fontos állomása volt a Magyar Gazdaszövetség létrehozása 1896. január 16-án. A gazdaszövetség elnöke Károlyi Sándor lett. A Gazdaszövetség a gazdatársadalom tömörítésén túlmenően gazdaság- és szociálpolitikai intézkedéseket követelt a kormánytól. Ennek szellemében fogalmazta meg programját, melynek nyolcadik fejezete a szakoktatás, a szaksajtó és az ismeretterjesztés kiszélesítését és a mezőgazdasági érdekképviseleti rendszer bevezetését szorgalmazta.
A Gazdaszövetség 1904. évi nagygyűlésén Károlyi Sándor, György Endre és Kodolányi Antal javaslatára határozatot hoztak a falusi gazdaszövetségek, illetve gazdakörök megszervezéséről. Így indult meg országszerte a paraszti művelődés és politizálgatás egyik fontos helyi fórumát jelentő gazdakörök szerveződése. Számuk négy év alatt félezerre, tagjaik száma félmillióra emelkedett, és az egész országot behálózták.
1912-ben megnősült, feleségül vette, Kuncze Antal ékszerész és órás iparosmester és Czittebarth Mária lányát, Gizellát. (Keszthelyen egy kőfaragómester élt ezzel a névvel, Pozsonyban is éltek Zitterbarthok. Máriának volt egy Zitterbarth Kálmán nevű nagybácsija, aki alapítványt létesített unokái számára, azokat segítette, akik papi hivatást választották.)
Nagyapánk még házasságának évében 1912-ben, mint vezető gazdatiszt került Tarpára, ahol Károlyi gróf 10 000 katasztrális holdas birtokát vezette. Volt a birtokon 4000 katasztrális hold erdő, és 6000 katasztrális hold szántó, rét és legelő is. 
Tarpán született Gizella lányuk, - aki még abban az évben meghalt a Beregszászi kórházban, és 1914. május 14-én itt született az édesapánk, valamint egy évre rá, a húga Anna is. Tarpáról, 1916-ban, az oroszok betörésekor, nagyapánk családjával együtt Pilisszentivánra, a nővéréhez Margithoz menekült, itt született meg második fiuk Gyula.
Tarpán nem volt katolikus templom, tiszta reformátusok lakta település. Apánkat a Márokpapi katolikus templomban keresztelték meg. A szomszédos település Kossuth utcán áll a műemlék református templom. A templom 1332-35 között, mint Szűz Mária tiszteletére emelt római katolikus templom szerepel a korabeli iratokban. Az egymástól csak egy lépés távolságra lévő két község (Márok és Papi) egyesüléséig Papi Márok fiókegyháza volt Ma a Kossuth u, Bajcsy u elágazásánál áll a 19. és a 20.század fordulóján emelt római katolikus templom, belsejét a községi plébános naiv festményei díszítik. pásztor nélkül bolyongtak, míg 1836-ban ismét lelkészség alakíttatott Márokon.
Tarpa, a Baksa tanya, a birtok és a kúria, ahol 1914 május 14-én apánk született.
Ifj. Albel Andor 2011-12-21-én a Nagy-hegyen (150 méteres), ahonnan belátni a falut.
Amikor a megszerezni kívánt területeinket az ellenséges csapatok már elfoglalták, Szatmárnémetiben 1919. III. 2: Károlyi Mihály (1875-1955) az önkéntesekből szervezett, de a kormány által tudatosan ellátatlan székely hadosztály előtt azt szónokolta: „ha pedig a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béke ellen és Magyarország földarabolása mellett döntene, akkor mi a végszükség esetében még fegyverrel is fölszabadítjuk ezt az országot”.
1919. IV. 24-1920. IV. 18: egész Bereget megszállták az oláhok, akiket a lakosságnak kellett ellátni. Napirenden voltak a rablások s a megfélemlítő kivégzések, de nagyszüleink ekkor már Dombiratoson voltak (igaz, megint közel a román határhoz).
| Előző (II.) rész |  |
| |  |
Folytatás (IV. rész): A történelmi Tarpa » |
