Albel Andor útja: Tarpától Szarvasig
I.Tarpa falu története
Tarpa, a híres kuruc nagyközség a Tiszaháton. A Beregi-síkságon található a Tisza ölelése, a Kárpátok lába és az Alföld találkozásánál, tehát jó kereskedelmi útvonalon. A területnek ez a vizekben való bősége sajátosan alakította a tarpai emberek életét. "A város a szatmári oldal felől a Tiszán túl lévő helységektől árvizes időkben annyira elzárattatik a Tisza által, hogy sem , sem más módon Szatmár vármegyébe a nép által nem mehet,..." ritkán lehet révet tartani Tarpa és Kisar Tarpának sok kárt okozott a folyó: vetését elmosta, határát a Tisza vize egy évben többször is elborította. A folyó azonban hasznot is hajtott a településnek: területüket azokkal a 'szegekkel', melyeket a Tisza járása szakított ki és vetett át a túlsó parthoz az ariak és csekeiek határából." A Tisza járása miatt a 18. sz. végén Tarpa területe már nem volt határos a folyóval. A tarpaiak már ekkor emlegetik, hogy határuk szűk, szántóföldjük sovány csak saját szükségletükre éppen elég. Gyümölcseikről és erdeikről azonban nagy megelégedéssel szólnak.
Van három tölgyes erdőjük, melyek közül csak a Hegy-erdőt használhatták szabadon, melynek mind tüzi-, mind épületfája elegendő, s ez adta a nyersanyagot Tarpa iparához a zsindelyhasításhoz és hordókészítéshez. Gyümölccsel, hordódongával kereskedetek, melyeket a Tisza vizén "szályakon" szállítottak, és ők voltak a máramarosi só és a beregszászi bor szállítói is. A tarpai Nagy-hegy a falutól körülbelül két kilométerre található. A tengerszint feletti magassága mindössze 154 méter. Vulkáni eredetű kőanyaga a dácit, kőfejtőikből származik a híres tarpai kő, mely a középkortól kezdve az egész település fontos építőanyaga.
A nagyarányú állattenyésztés és gyümölcstermesztés mellett igen sok népi iparos járult hozzá a gazdagodásához, híres volt a tarpai zsindely, a lisztes-, és a boroshordó. A tarpai kereskedők Máramarostól a Hegyaljáig messzire vitték az árukat. A település nevét először 1299-ben említették, László pap levelében. A 13. században már népes községet képez, birtokosa a Tarpai család volt. Az 1333-as pápai tizedek lajstromában Torpának hívták. 1626. március 1-jén Bethlen Gábor fejedelem kiváltságlevelet adott a településnek, ami szabad kereskedelmet és teljes vámmentességet biztosított az egész ország területén. 1665-ben országos vásártartási jogot kapott Lipót királytól. Igazán a kuruc szabadságharcok idején, a 17. században virágzott, ekkor a Rákóczi szabadságharc kapcsán országunk történelemben jelentős szerepet kapott. Esze Tamás talpasai segítették abban, hogy mezővárosi majd hajdúvárosi kiváltságot kapjon, ami a fejlődését elősegítette. A szabadságharc után,- a rebellis múltja miatt a Habsburg hatalom háttérbe szorította. A településen nem voltak grófi, illetve uradalmi birtokok. Mindig kis és középparasztok lakták. A 19. század második felének gazdasági viszonyairól jó képet adnak az 1895-ös mezőgazdasági statisztika adatai. Akkor Mező-Tarpán a gazdaságok száma 671 volt. A határ nagysága 8119 holdat tett ki, A gazdaságok területéből tulajdon birtok volt 6982 hold, haszonélvezeti 26, míg haszonbéres birtok 1111 hold. Igen impozáns a gyümölcsfák száma, főleg a Tisza-parti dzsungelgyümölcsösök mennyisége. Az összeíró biztosok a faluban és annak határában 54 462 fát számoltak meg, melynek túlnyomó többsége a 38015 szilvafa. De sok almás, és körte, cseresznye, meggy, őszi –és kajszibarack is volt. Ezekre a gyümölcsösökre épült az országos hírű beregi szilvalekvár készítése és a kiváló minőségű tarpai szilvapálinka főzése.
Egy tarpai gyümölcsös és a „nemtudomszilva” betakarítása az ártérről.
Az akkori Gazdacímtár adatai szerint a településen gróf Károlyi Sándor a birtokos, a tényleges gazdálkodást Keller Sándor haszonbérlő irányította. Apánk születése idején ezt az uradalmat Baksa nevű bérlő gondozta, apánk anyakönyvében Baksa-tanya van megnevezve születése helyének. Az 1925-ös Gazdacímtár adatai szerint a gróf Károlyi László kezén lévő földterület 1708 katasztrális holdra nőtt, s abban 775 hold erdő is található. (A község birtokában 1140 holdat tett ki az erdő.)
Hegy erdő és a Szőlő-hegyi tanösvény 2011-12- 21–én, amikor ott jártunk.
 |
Folytatás (II. rész): Albel István fia Gyula nagyapánk, a gazdatiszt » |
