A család a Cseh – Morvaországi az Elba (Albis, Elbe, Albe) folyók környékéről települt délebbre a mai Szlovákia északi részén lévő, Nyitra megyei Zay – Ugróc nevű faluba. A VIII. században magyarnak számító településről vannak az első írásos dokumentumaink. Innen van az utolsó általam ismert írásos dokumentum. Az Albl-nek írt István, akit Ugrócon anyakönyveztek, lehet Albe is, sőt, ez utóbbi a valósabb, mert ennyi mássalhangzót kiejteni igen nehéz lehetett. Sőt az „l” betű is később, kiejtési problémák miatt kerülhetett a név végére, hogy a többnyire magánhangzós keresztnevek jobban kimondhatók legyenek. Így tehát valószínű, hogy az Albl – Abel – Albe – Albel nevű családi név ugyanazt a családot jelöli, a változatok az anyakönyvi kivonatok elírásainak következményeként vagy a kiejtés könnyítése vagy a magyarosítások miatt keletkezhettek.

Mindezeket figyelembe véve a Pozsony megyei 1754 – 1755 évi országos összeírásban Albe Ádám, és Albe Imre szerepelnek.

Albel Alajos – gyula nagybátyám leírása alapján (neki is úgy mesélték az idősebbek) Mária Teréziának volt testőrkapitánya, aki a „ritter von kloszterneiburger” előnevet viselte, lehet az előbbiek leszármazottja. Mivel írásos emléket nem ismerek, éppúgy lehetett a magyarországi Eger kapitánya, mint a Cseh – Morva vidéki szintén Eger nevű település és vár tisztje. Ugyanis a törökök elleni 1593 – 1608-ig tartó 15 éves hosszú háború alatt Nyugat-Európa zsoldosait itt, a felső Csehországi Egerben gyűjtötték össze és innen indultak a magyar földre, és tovább a török seregek ellen. Ezért, még az is elképzelhető, hogy a csehországi Egerből az észak-magyarországi Egerbe juthatott a fent említett Albel Alajos.
A XVIII. század végén a Tihany melletti Arácson dolgozott egy cséplő brigád, melynek Abel nevű tagja volt, akinek két gyermeke: Paul és Toma.